A második nyíl

Mindfulness mesék…

A második nyíl példája jól ismert buddhista történet az emberi szenvedésről. A történet szerint Buddha egyszer megkérdezett egy diákot:

“Ha az embert nyílszúrás éri, akkor az fáj? Ha az embert eltalál egy második nyíl, akkor az még jobban fáj?”

Ezután elmagyarázta,

“Az életben az első nyílat nem mindig tudjuk kiküszöbölni. A második nyíl erre az elsőre adott reakciónk. Ez a második nyíl sokszor elkerülhető.”

Erre mondják sokszor, hogy az életben a fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés nem kötelező. Az események értelmezésének nagy szerepe van abban, hogyan éljük meg őket. Hajlamosak vagyunk túlreagálni a velünk történteket.

Bolhából elefánt

Tegyük fel, hogy valaki otthon vagy munkahelyen ott hagy egy halom mosatlan edényt az asztalon. Észreveszed, és persze bosszúságot érzel – ez eddig teljesen rendben van.

Ami gyakran ezt követi, az az ítélkezés. A gondolat, hogy ő mindig rendetlenséget. Mindig nekem kell eltakarítani, amit itthagy. Hányszor mondtam, hogy… bla bla, bla…. Persze, mert velem egyáltalán nem törődnek. Miért van az, hogy engem semmire sem becsülnek? Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? …

Egy szimpla kellemetlen helyzetből – valaki felbosszantott minket, vagy megfájdult valamink – meglehetősen könnyen juthatunk el mindenféle érzelemhez és gondolathoz, aminek vajmi kevés köze van már az eredeti eseményhez. Ezt tekinthetjük a szenvedés második nyilának. Az első nyilak azok, amiket az élet mindenképp kivet ránk. A második nyilakat az eredeti nyilak miatt mi magunk lőjuk saját magunkra.

A gazellák tudnak valamit…

A ijedtség érzése az, ami segít a gazellának elmenekülni az oroszlán elől. Csakhogy mi történik ezután? Amikor megmenekül, megrázza magát és legelészik tovább.

Ezzel szemben egy fájdalmas élmény után az ember hajlamos éjszakákon át álmatlanul vergődve azon rágódni, hogy juthatott idáig, hogy kerülhette volna ezt el, miért nem inkább másfelé futott, mi lett volna, ha nem tud elmenekülni, mi lesz, ha megismétlődik mindez…?

A gazellák legelésznek, ha béke van,és akkor menekülnek, ha veszélybe kerülnek. Természetesen nem élvezik, ha üldözik őket, de nem szapulják utána magukat, hogy lehetnek ennyire szerencsétlenek, mit rontottak el? Mit kellett volna vagy mit nem kellett volna tennük. Az első nyíllal törődnek, a másodikkal viszont nem.

Ez a történet nem az első fájdalmas reakció tagadásáról szól, hogy úgy teszünk, mintha immunisak lennénk a fájdalomra. Arról szól, hogy van választási lehetőségünk arra vonatkozóan, hogy ez után mit teszünk. Ha ezzel tisztában vagyunk, és tartózkodunk attól, hogy a második nyilak végtelen záporát zúdítsduk magunkra, akkor rengeteg felesleges szenvedéstől szabadulhatunk meg.

Hogyan gyakorolható ez?

A nap folyamán valószínűleg sokszor vehetjük észre azt, hogy a a szenvedés második nyilával foglalkozunk.
Ha egy fájdalmas vagy bosszantó helyzetre hevesen reagálsz , kérdezd meg magadtól:

  • Miről szól, hogyan is alakult ez a történet?
  • A szenvedés első nyílával foglalkozom még, vagy már teljesen áttevődött a figyelmem a másodikra?

Forrás: Mindfulness in daily life