Mentális sebességváltás

Egy csoportos tanfolyamon merült fel, milyen nehéz másfajta hozzáállással viszonyulni a munkahelyi feladatainkhoz és az életünk más területeihez. A munkahelyen lehet éppen az a feladatunk, hogy meglássuk, milyen veszélyek leselkednek és azokat hogyan tudjuk kivédeni. Ez a fajta vészelhárítás bizonyos keretek között a magánéletünkben is elengedhetetlen. A baj csak akkor jön, amikor olyan dolgokat is így akarunk minden áron megoldani, amik felett nincs befolyásunk (pl. ha valami miatt szomorúnak vagy bosszúsnak érezzük magunkat, azt így nem tudjuk megszüntetni). Ilyenkor érdemes más hozzáállásra váltani. Az alábbiakban arról olvashattok, hogy a mindfulness gyakorlásával ez a sebességváltás gyakorolható be.

Mentális sebességváltás Cselekvő módból létező módba

Az alábbi diagram a tudat két jellemző működésmódját szemlélteti.

A bal oldali háromszög a világ közvetlen megtapasztalását jeleníti meg. Ez a „létező” mód, a világ experientális, tapasztalati megismerése, amiben az érzékszervekkel észlelt közvetlen tapasztalatok vannak túlsúlyban; A világot az alapján észleljük, amit látunk, ízlelünk, érintünk, hallunk és szimatolunk.

A jobb oldali (fejjel lefelé álló) háromszög a “cselekvő” módot mutatja. Ezt a munkamódot a gondolatok, a gondolkodás uralja, és a környezetünket konceptuális, fogalmi úton, vagyis csak közvetve, a gondolatainkon át értelmezve észleljük – ahogyan minden tapasztalatunkat címkézzük, majd gondolkodunk róla, elemezzük, összehasonlítjuk, magyarázatokat, oki összefüggéseket keresünk, minősítünk stb.

Megtapasztaltuk mindannyian milyen nehéz a munka során gyakorolt hozzáállást megváltoztatni akkor, amikor lelki nehézségekkel szembesülünk, illetve a meditációt gyakoroljuk. Ez az ábra jól szemlélteti, hogy a mindfulness kitartó gyakorlása pont ennek a képességnek, az átváltásnak az elsajátításában segít. A mindfulness gyakorolásával ugyanis azt tanuljuk meg, hogyan tudunk a cselekvő módból a létező módba átváltani (vagyis felülről, a gondolatok által vezérelt x zónából egyre lefelé haladni, az érzékszervi észlelés általt dominált y zóna felé). Minél jobban begyakoroljuk, annál jobban, olajozottabban tudunk majd átváltani….

A hétköznapokban és fájdalom, betegség vagy stressz esetén is, hajlamosak vagyunk a diagram felső, x-szel jelölt zónájában, cselekvő üzemmódban működni. Nehézségeink miatt aggódunk, elemezzük őket, problémamegoldó technikákkal próbálunk megoldást találni rájuk, és alig veszünk tudomást az aktuális pillanatnyi érzéseinkről. A gondolkodás, elemzés, összefüggések keresése-elmélkedés (reflexió) természetesen létfontosságú emberi képesség. A feladatok megoldásában nagyon is hatékony módszer, ám amikor a lelki problémáinkat is ezzel próbáljuk megoldani, ott nem annyira válik be. Ennek ellenére ilyenkor is ezt erőltetjük, és hajlamosak vagyunk „túlpörgetni“ ezt a rendszert, így próbálva “kigondolni”, kitalálni, hogy mi lehet a kiút a fájdalmunkból. Így válhat a GONDjaink forrásává a GONDolkodás (talán nem is véletlen a két szó közötti kapcsolat…). És ez a rágódás hajlamosít arra, hogy az életben elkerülhetetlen elsődleges fájdalmainkat a gondolkodásból fakadó másodlagos szenvedéssel tetőzzük (erről később még bővebben ejtünk szót a tanfolyam során).(2)

A mindfulness gyakorlása abban segít, hogy megtanítja, hogyan tudunk a két üzemmód között „sebességet” váltani, és a diagram alsó vége felé haladni, ahol a világról több a közvetlen tapasztalatunk, és kevesebbet gondolkodunk róla. A diagram alján, lent az Y zónában az érzékszervi tapasztalatok dominálnak, kevés a gondolat. Erre mondjuk, hogy “létező módban” vagyunk, amiben az élet sokkal teljesebben megélhető.

A gondolatok csökkentése nem erős akarattal és erőfeszítéssel érhető el, sokkal inkább arról van szó, hogy a figyelmünket annyira lekötik a közvetlen érzékszervi tapasztalatok, hogy a tudatunkban egyszerűen nem marad kapacitás arra, hogy gondolkodjunk is róluk. A mindfulness gyakorlásával szép lassan azt is felfedezzük, hogy képtelenség egy adott pillanatban egyszerre tudatosítani a testi érzéseket és elveszni a zavaró gondolatok (szorongásaink, lelki fájdalmaink) között. Vagyis azzal, hogy megérkezünk a létező módba hatékonyan megszakíthatók a haszontalan, sőt kártékony mentális szokások (ld. fent említett rágódás). Lehet, hogy ezt csak egy-egy pillanatra érjük el, és a következő pillanatban újra visszaesünk a zavaros gondolatokba. Mégis, ha újra és újra “rajtakapjuk” magunkat és elcsípjük ezeket a szokásos gondolatokat, és minden alkalommal visszatereljük a figyelmet a testben tapasztalt elsődleges érzésekre, akkor fokozatosan le tudjuk építeni ezeket a mentális szokásokat, és egyre több nyugalomban lehet részünk. (A mindfulness gyakorlatok többféleképpen fejlesztik a testtudatosságot, pl. a testpásztázással, a légzéshorgonnyal, a tudatos mozgásokkal stb.)

Fontos tisztában lenni azzal, hogy nem az a cél, hogy állandóan az Y-övezetben éljünk– néha nagyon is helyénvaló gondolkodni! – pusztán csak arra törekszünk, hogy közvetlenebb és közelebbi tapasztalatunk legyen a világról és nagyobb egyensúlyt teremtsünk. A lelkünket felfrissíthejük azáltal, ha mindennep egy kis időt az Y sávban töltünk, és ez a tapasztalat drasztikusan csökkentheti a stressz okozta nehézségeinket az életben.

Remélem, hasznosnak találjátok a fenti GONDolatokat, de ne sokat gondolkodjatok róla, inkább gyakorljátok a meditációt:)

Eredeti szöveg:

http://www.breathworks-mindfulness.org.uk/images/coming_to_our_senses_diagram.pdf

További források:

(1) Professor Mark Williams in Mindfulness and Psychological Process. Emotion. 2010, Vol. 10, No. 1, 1–7
(2) ’Mindfulness for Health’ by Vidyamala Burch and Danny Penman, pgs 77-85
(3) https://balancedaction.me/2013/02/13/finding-the-being-in-the-doing/