Mindfulness a korona idején – a COVID19 teszt eredményére várva

Többetekkel beszéltem, akiknél a tünetek alapján felmerült, hogy megfertőződtek és rettegve várják a teszt eredményét. Ha Te is ettől szenvedsz, ezzel a bejegyzéssel neked szeretnék segíteni, hogy ebben az időszakban legyen egy fogódzkodód, amihez mindig visszatérhetsz, ha elkap a félelem szele.

 

Az elme védőbeszéde

Egy ilyen hír önmagában feszültséggel jár. A bizonytalanság, tehetetlenség megjelenik vele. Ezek az érzések adnak talajt az evolúció által belénk kódolt védekező rendszer bekapcsolásának. A védelem érdekében kattogni kezd az agyunk, hogy mi minden lehet ebből és azt hogy előzhetnénk meg. Lássuk be, ezzel jót akar nekünk az elme, hiszen a védelmünket szeretné elérni vele. Akár meg is köszönhetjük neki, hogy óvni akar bennünket.

A saját védőbeszédünk: érdemes túljárni az elme eszén!

A helyzet ugyanakkor az, hogy a beinduló elemzéssel számtalan kegyetlenebbnél kegyetlenebb, borzalmasabbnál borzalmasabb szcenáriót játszunk le magunkban.

És ezzel az a baj, hogy ez nem csak egy ártalmatlan mozi vagy színdarab a fejünkben. Ezekbe a lehetséges kimenetelekbe ilyenkor teljesen beleéljük magunkat. És ez élettanilag úgy hat ránk, mintha meg is történne velünk mindez a borzalom.Olyan gondolatokkal lesz tele a fejünk, olyan lesz a hangulatunk, testileg, lelkileg erre hangolódunk.

Ráadásul olyan értelemben teljesen feleslegesek ezek a főpróbák, hogy nem rajtunk múlik, hogy mi lesz a teszt eredménye. Ezzel a szorongással és eszmefuttatással nem tudjuk megvédeni magunkat, sőt, ártunk magunknak, fokozzuk a ránk nehezedő stresszt.

A mindfulness (tudatos jelenlét) alappillérei a félelmek viharában

Nem vagy egyedül, nincs veled semmi baj

Ezek teljesen természetes gondolatok és érzések ilyen helyzetben, mindenkinek megfordulnak a fejében. A különbség abban van, hogy ezután mi történik, hogyan fogadjuk ezeket magunkban. Nézzük sorban, hol lehet áthangolni ezt a fogadtatást a saját javadra.

A stressz-menetrend ismeretében

A mindfulness tanfolyamon résztvevők egyik lényeges felismerése, hogy a bennünk rekedt szorongás és félelem azzal csökkenthető leginkább, ha erre a fájdalmas élményre nem pakolunk még magunk is plusz szenvedést. És ez nem azt jelenti, hogy ez a fenti moziműsor nem indul el a fejünkben. Genetikailag erre vagyunk programozva. Amit tehetünk az pusztán annyi, hogy tisztában vagyunk vele, hogyha ez a program beindul, akkor ez a menetrend. És ez a tudás segít, hogy kevésbé kerüljünk a a műsor hatása alá. Így a műsort ugyan nem tudjuk törölni a programból, de legalább meg tudjuk őrizni a helyünket a nézőtéren.

Ha rá tudsz hangolódni, akár ismerősként is köszöntheted az újra és újra beköszönő gondolatokat (pl. valahogy így: “á, hát veled már találkoztam, mi járatban vagy errefelé? Igen, tudom, nekem akarsz segíteni, védeni akarsz, és ezt köszönöm. Most megpihenhetsz, azzal segítesz nekem legtöbbet a jelen pillanatban”). Ezzel kis humort csempészel a kapcsolatotokba és azzal is oldhatod a gondolat nyomába szegődött feszöltséget.

Maradok a nézőtéren

A másik, amit meditáció közben zsigerileg megtapasztalunk, hogy ezek a gondolatok és érzések jönnek-mennek a fejünkben. Könnyebben mennek, ha nem feszülünk rájuk, és nem zárjuk magunkba még a testünkkel is rájuk feszülve a szorongásban. Ez a tapasztalati bölcsesség pedig megtanít arra, hogy maradjunk a nézőtéren, és csak nézzük a műsort, anélkül, hogy felmennénk a színpadra és játszani kezdenénk a darabban. Így szereplőből, elszenvedőből szemlélődő nézővé tudunk válni.

“Maradok, míg átérek”

A meditációs élmények megtanítanak arra, hogyha együtt tudunk maradni ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel, akkor hamarabb átérünk túlpartra. Együtt maradva velük anélkül, hogy a hatásuk alá kerülnénk, mennénk oda, ahova hívnak, tennénk amire szólítanak. Elfogadva, hogy most ez van, és ez nagyon nehéz, anélkül hogy hadakozni kezdenénk velük, mindennek rögtön véget akarnánk vetni. Maradni velük együtt, amíg átérünk. (Tariska Esztertől hallottam erről ezt a számomra gyönyörű gondolatot: “maradok, míg átérek”).

Érkezz haza a jelen pillanatba

És ha már tudod, hogy mindez a dráma a fejedben zajlik jelenleg, segít megőrizni a nyugalmadat, ha megérkezel a jelenbe. Ha csak néhány pillanatra megtalálod a horgonyt az itt és most valóságában, már azzal is hihetetlen sokat adhatsz magadnak. Próbáld ki, mi az, ami ezt leginkább segíti neked ebben a pillanatban!

Sokaknak az a legjobb, ha a fejüktől legtávolabbra, a talpukba figyelnek. Ez az a hely, ami stabilitást kap a talajtól, és megtart téged.

Egy másik horgony lehet a hangok hallgatása – anélkül, hogy gondolkodnál rajtuk, csak ráhangolódva az élet zenekarára.

És persze ott a lélegzeted is, ami mindig veled van és egyúttal mindig a jelenben érzed őt is – keresd meg, hol tudsz együtt lenni és ráfigyelni egy picit a testedben. Hol a legmegnyugtatóbb vele együtt lenni. Ez egyáltalán nem biztos, hogy ott van, ahol legjobban érzed, lehet, hogy épp a legtávolabbi részeken, mondjuk a tenyeredben. Mi lenne, ha most megkeresnéd ezt a helyet, hogy hol lehet tebenned?

Ki tudsz jönni egy kicsit a fejedből?

Ki tudsz menni valahova a szabadba és érezni a természetet körülötted és magadban?

Vagy fürdeni egy jót és átkapcsolni abba az érzésbe, hogy meleg, illatos, hullámzó vízben vagy?

Valamilyen alkotásban feloldani és engedni, hadd menjen mindaz, ami benned van? Főzni, írni, rajzolni, festeni? Milyen más ötleted van?

Mi esne most neked legjobban?

Önmagunk átölelése, mindazzal, ami bennünk van

Mindezen túl, ahogy Jon Kabat-Zinn szokta mondani: nincs mindfulness heartfulness nélkül. Ha valaki abban a helyzetben van, mint Te is, hogy várja az eredményt, és ilyen gondolatokkal és érzésekkel van tele, akkor a legeslegelső lelki elsősegély amit tehet önmagáért, hogy egyetlen pillanatra leáll, és ezt a félelmet, ezt a bizonytalanságot, tehetetlenséget, bármit, amit érzel, és amitől szenvedsz így fogadod: Ez nehéz, és “nem kell szeretnem”, mégis teljesen érthető, hogy ebben a helyzetben így érzek. Elfogadom, hogy most ez mind itt van bennem. Megvárom, hogy elmenjenek ezek a hívatlan vendégek, hiszen már többször találkoztam velük, és előbb-utóbb mindig kimentek belőlem. Addig sem állok útjukban azzal, hogy befeszülök testileg lelkileg, hogy múljanak már el. Hiszen teljesen érthető, hogy ebben a helyzetben megjelentek, hogy most ezt érzem.

Megnyugtató lehet, ha belegondolsz, hányszor éreztél már ilyet, és annak is vége lett. Hányszor gondoltál már hasonlókat, fogalmazódtak meg benned mindenféle aggodalmak, amiknek a töredéke sem valósult meg (szerencsére). Vagyis ezek a gondolatok csak a fejünkben zajló drámák és tragédiák. Öleld át magad gondolatban, és minden fájó részedet ezzel vigasztald, szeretettel, kedvesen, míg csitul a fájdalmuk és eloszlanak.

Merj segítséget kérni

Ha alapjában stabilnak érzed magad, és szeretnéd a tudatos jelenlét (mindfulness) készségét fejleszteni magadban. akkor szeretettel várlak valamelyik tanfolyamon (itt találod ezeket).

Fontos azonban azt is tudni, hogy ez a tanfolyam nem pszichoterápia. Hogyha úgy érzed, a szenvedés erősebb nálad, megvisel, akkor kérj segítséget! Fordulj pszichológushoz, pszichiáterhez vagy lelkisegély-szolgálathoz. Ilyenkor csak a pszichológus vagy pszichiáter javaslata esetén jelentkezz mindfulness tanfolyamra. Ezen az oldalon találsz elérhetőségeket és hasznos tanácsokat is.