Jószerencse vagy balszerencse – ki tudhatja előre?

Mindfulness mesék…

Megbarátkozni az előreláthatatlannal, kiszámíthatatlannal… erre tanít a mindfulness szemlélete. Nagy segítség ebben, ha a tényeket nem ferdítjük semmilyen irányban a véleményünk által alakított értékelésekkel.

Lao-Ce nevéhez kötik az alábbi történetet.

Egy öreg embernek volt egy csodálatos fehér lova, hiába kínáltak bármennyi pénzt érte nem adta.

Egy nap azonban a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok így siránkoztak:

– Biztosan ellopták! Milyen borzalmas!  Micsoda balszerencse!

De a gazda csak ennyit mondott:

– A ló nincs az istállóban. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?

Egy héttel később visszatért a fehér ló, és magával hozott öt vadkancát is.  A falubeliek így örvendeztek:

– Igazad volt, nem szerencsétlenség, hanem csodálatos szerencse!

– Mondjuk csak azt,  hogy a fehér ló visszajött. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?

Másnap a gazda fia elkezdte betörni a vadlovakat. Az egyik levetette magáról és összetaposta, a fiú a lábát törte. A falubeliek ismét eljöttek, hogy siránkozzanak:

– Ezek a lovak tényleg mégsem hoztak neked szerencsét. Nem nyomorékká tették az egyetlen fiadat! Ki segít most neked öreg napjaidban? Micsoda balszerencse!

– A fiam lehet, hogy nem tudja többé használni a lábát. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?

Nem sokkal később kitört a háború. A katonaság minden gazdaságot végigjárt, hogy a fiatalembereket elvigye harcolni. A gazda törött lábú fiát nem tudták semmire sem használni, így otthon hagyták. A szomszédok ismét csak irigykedtek:

– Micsoda szerencse, hogy a Te fiad nem tud járni, így legalább melletted marad, míg a mi fiaink mennek a halálba.

De az öreg ismét csak annyit mondott visszafogottan:

– Jószerencse, balszerencse? Ki tudhatja előre?