Do-in
A kitartott mozdulatokból, nyújtások sorozatából, légzőgyakorlatokból és önmasszázsból álló, japán zen hagyományokból származó gyakorlatsorozat mozdulatai egyszerűek, korosztálytól, eddzettségi szinttől függetlenül lehetőséget teremtenek az aktív meditatív mozgásra, a figyelem és a test-tudatosság fejlesztésére, a feltöltődésre.
A Do-in segíti a test-lelki jó közérzet és egész-ség fenntartását, megőrzését. A gyakorlatokat a bemutatás, egyén vagy csoportos gyakorlás után otthon egyedül is lehet rendszeresen végezni.
A gyakorlat sorozat összeállítása különböző fókusszal történhet. Bár az egész test megszólítása általában véve a cél, egy testrészre, vagy valamilyen konkrét testi-lelki problémára irányuló gyakorlatok is végezhetők.
A tao yinn vagy tao y’in néven is ismert Do-in gyökerei több mint ezer évre nyúlnak vissza. Maga az elnevezés „az út gyengéd megközelítése”-ként fordítható. Ez arra utal, hogy a do-in gyakorlatokkal egyben az önmagunkkal szembeni gyengédséget, elfogadást is nap mint nap gyakoroljuk. A mozdulatokban lazán keressük meg pillanatnyi határainkat, amiket apró lépésekben, a testünk jelzéseit figyelve, önmagunkat és a pillanatnyi határainkat tiszteletben tartva ugyanakkor az aktuális lehetőségeinket kihasználva igyekszünk elérni. A nyújtások mellett légzésgyakorlatokat és gyengéd, tudatos érintéseket, önmasszírozó mozdulatokat végzünk.
A do-in a keleti filozófia azon általánosan elterjedt felfogásán alapszik, hogy az emberben (és minden más élőlényben) áramlik egy olyan életerő vagy energia, a „qi”, ami az általános egészséget táplálja, a lelki egyensúlyt tartja fenn. A qi energia áramlásának zavara a testi és/vagy lelki egyensúly kibillenéséhez vezethet. A legtöbb ősi hagyományos „gyógyító eljárás” célja a qi szabad és egészséges áramlásának biztosításával a testi-lelki egyensúly visszaállítása. A Do-in azonban azok számára is hatékony módszer lehet, akik nem feltétlenül hisznek ebben. A módszer nekik is segíthet a jelen-lét, a test-tudatosság fejlesztésében, a stressz és a különböző fájdalmak csökkentésében.
A do-in foglalkozásokon tudatosan lélegzünk és arra törekszünk, hogy az energiát a „dantien”-ben, a test középpontjában tartsuk. Eközben az ujjakkal, tenyerekkel, kézfejjel finoman „meg-kezeljük” a testünk egyes részeit: itt-ott megpaskoljuk, máshol átmasszírozzuk a makacsul fájó helyeket. A lényeg, hogy a felgyülemlett feszültséget felszabadítva utat engedjünk az energia szabad áramlásának, és foglalkozzunk a testünk azon részeivel, ahol elakadást, merevséget, pangást érzünk.
Az órákon (és otthoni gyakorlásnál is ez az ideális) kellő időt és figyelmet szentelve, elmélyülten koncentrálva foglalkozunk a testünkkel. A gyakorlatok azonban szűkebb időkeretek között végezhetők rövidített változatban, bárhol és bármikor gyors stressz-oldásként, vagy a megfeszült izmok lazítására.
A do-in mögötti legfontosabb meggyőződés, hogy az emberi test hihetetlen bölcsességgel és egyfajta természetes öngyógyító képességgel rendelkezik (gondoljunk csak a különböző sebeink begyógyulására). A testtudatosság felébresztésével ez a belső öngyógyító erő optimalizálható, emellett a testünket tiszteletben és „jó karban” tartva a lelkünk is gyógyulni képes.
